Természeti környezet

 A Tisza és a Körös szögletében fekvő kistáj Martfű-Öcsöd vonalában határolható el a szomszédos Nagykunságtól. Eredetét tekintve egyedülálló vidéke a tiszai alföldnek, ugyanis létrehozásában a Duna feltöltő tevékenysége játszott főszerepet. A Duna a Tiszazug érintésével, lényegében a mai Alsó- Tisza medrében haladt dél felé, a Tisza viszont az Ér és Berettyó vonalánál érte el a körösök vidékének mocsaras süllyedékét.

A mai vízhálózat 10 ezer éve kezdődött holocén korszak kéregmozgásainak eredményeként alakult ki. A Duna elhagyta vidékünket, a Tisza pedig a Nyírség kiemelkedése miatt előbb észak felé kényszerült, majd visszafordulva a Hortobágy keleti szélén talált utat a Körösvidék felé.

Az Alföld tengelyében kialakuló süllyedékek azonban tovább módosították a Tisza vonalát. A folyó egyre nyugatabbra húzódott és elfoglalta jelenlegi helyét. 10000-12000 éve az Alföld felszínét a Tisza és mellékfolyói az áradások miatt 2-4 méter üledékkel látták el.

 

Az erdélyi hegyekből érkező Körösök medencét alakítottak ki, Hármas-Körösként egyesülve szűk keresztmetszettel törték át a felszínt. A Körös-medence egyenletes süllyedésének, valamint a szél munkájának következményeként, magasabb ármentessé vált árterek, illetve parti dűnék, homokdombok és löszhátak jöttek létre.

 

A Hármas-Körös mai medervonulatát csak 6-7000 éve érte el. Öcsödtől a Körös elfoglalta a Tisza egykori medrét és a két folyó Csongrádnál egyesülve kialakította a jelenleg létező Tiszazugot.

A Tisza maradványai alapvetően meghatározták a Hármas-Körös medrét, a folyó vízállását. Jól érzékelhető ez Kunszentmárton és –Szelevény magasságában, ahol a Tisza, a Körös és a Hortobágy lefűződött és a folyószabályozással levágott egykori medrei óriási labirintussá ölelkeznek össze.

 

A város mellett húzódó Hármas-Körös és ártere a Körös-Maros Nemzeti Park része. E meleg, száraz éghajlatú terület védett növény és állatvilága igen gazdag, mely a szakemberek részére kimeríthetetlen kutatási környezetet biztosít.

A Nemzeti Park egységeit mintegy keretbe foglalja északról a Körösök, délről a Maros folyó, keleten a Tisza folyó. A Körösök vízrendszere napjainkban másodlagos tájat képvisel.

A Hármas-Körös védetté nyilvánítása a hetvenes évek végén kezdődött és több fázisban zajlott le. A Körös-ártér (a Kettős-Körös és a Sebes-Körös összefolyásától Szelevényig) 6579 hektáron a Körös-Maros Nemzeti Park területi egysége.

A folyószabályozások előtti időkben a Tisza és mellékfolyói által határolt táj a vizes és szárazabb típusú élőhelyek (szikes gyepek, sziki tölgyesek, löszpuszták, lápok, mocsarak, morotvák, vizes rétek, kemény- és puhafa liget- és galériaerdők) rendkívül változatos mozaikjából épült fel.

A vízrendezések után a megmaradt hullámtéren kialakult másodlagos tájforma és az életközösségek egyediségét, sajátosan magyar alföldi jellegét, éppen a fent említett, valamikori hatalmas, változatos életterek kisterületen való tömörülése, együttérzékelhetősége, illetve néhány, a szabályozással létrejött új élőhely kialakulása (pl. kubikgödrök) adja meg.

Bár a hullámtéren kevés botanikai ritkaság található, a környező mezőgazdasági területekről kiszorult gazdagabb vegetáció itt talált menedéket, s a hullámtéren belül maradt medermaradványok és rétek az egykori alföldi mocsárvilágot idézik. A víz és pára folyamatos jelenléte miatt a mocsári és vízi növényzet igen gazdag.

A hullámtéri erdők két jellemző típusa, a gyakoribb fűz-nyár puhafa ligeterdő, a bokorfüzes és a ma már ritkább, a szárazabb magas hátakon található tölgy-kőris-szil keményfa ligeterdő. Az ártéri erdők jellegzetessége a fákra felkúszó komló, vadszőlő, jelentősek még az ártéri rétek és legelők, az ecsetpázsit-kaszálók, valamint a szikesek mészpázsit társulásai.

Nagyobb állománya él még itt a rókasásnak, a szittyófajoknak, a sulyomnak és a sárga nősziromnak. Emlősei közül a vidra érdemel említést, madarai közül az itt fészkelő üstökös gém és a kiskócsag, valamint a citromsárga szemű réti fülesbagoly. A hullámtéri erdőkben a gémfélék, a macska- és erdei fülesbaglyok, a nyitottabb részeken búbosbankák és szalakóták élnek. Nádban gyakori a nádirigó, a réti, a berki és a nádi tücsökmadarak, a foltos, cserregő és énekes nádiposzáták.

A városközpont szomszédságában működik a Vízitúra kikötő és bázis és sátorozó hely, ahol lehetőség nyílik a pihenésre és sportolásra. A terület hatalmas nyárfái alatt nyugodtan időzhetnek az idelátogatók. A terület adottságainál fogva alkalmas vízi túrázók fogadására, vagy állandó sátortábor kialakítására is.

A természetben gyönyörködő látogató napokon keresztül barangolhat, akár a gáton kerékpárral vagy lóháton megközelítve a távolabbi területeket, akár gyalogosan sétálva a folyópart mentén kialakított „horgászösvényeken”. Érdemes felkeresni a holtágakat, melyek madárvilága egyedülálló (Tehenes holtág, Sulymos holtág, Verebes holtág).

Maga a folyó és néhány holtága horgászásra is kiválóan alkalmas (Betekincsi holtág, Csengedi holtág). A városban Kunszentmártoni Körös Horgászegyesületen keresztül időszakos területi jegyek válthatók a Ponty Horgászboltban (Rákóczi u.10.).  www.koroshe.hu

A vadászat szerelmesei elsősorban télen keresik fel a várost. A Körös Vadásztársaság szervezésében hazai és külföldi vadászok folyamatosan látogatják az apróvadakban gazdag területet. https://www.facebook.com/korosvadasztarsasag.kunszentmarton/

A lovassport iránt érdeklődők szintén megtalálhatják a kikapcsolódási lehetőséget az Érparti Sporttelep és Lovaspályán. Itt a Szent Márton Lovas Egyesület és a Burzon Lovasudvar várja látogatóit. https://www.facebook.com/lovasegyesulet.szentmarton?fref=ts        https://www.facebook.com/pages/Burzon-Lovasudvar/464511970300752?fref=ts           

A Körös és a Tisza számtalan ága egykoron behálózta ezt a Tiszazugnak nevezett festői tájat. Az éltető víz közelségének, termékeny földjeinek köszönhetően ezért ez hazánk régészeti leletekben egyik leggazdagabb vidéke. Kulturális örökség szempontjából szintén fontos a település, mivel igazgatási területén olyan régészeti területek találhatók, melyből 11 kunhalom. Leghíresebb közülük a Kunszentmárton határában emelkedő Kötényhalom (Köttön-halom), mely Kötény kán nevét őrizte meg. 

Címkék: